Közelgő események

Hatvanadik alkalommal kerül megrendezésre az utánpótlás korosztályok országos bajnoksága, ami önmagában is tiszteletet parancsoló hagyomány. Az U15, U20 és U25 kategóriákban induló fiatal horgászok nem csupán egymással, hanem a technikával, a taktikával és sok esetben saját idegeikkel is megküzdenek. A verseny helyszíne – a Kaposvár melletti Deseda-tó – ideális környezet a fiatal tehetségek megmérettetéséhez: gazdag halállomány, változatos mederviszonyok és jól bejáratott pályaszakaszok biztosítják a sportszerű versenyfeltételeket.

Minden korosztály a saját szabályrendszere és elvárásai szerint versenyez, de közös bennük a precíz technikai felkészültség igénye. Az U15-ös mezőnyben gyakran rakós bottal, kisebb keszegfélékre horgásznak, míg az idősebbek már feederrel vagy matchbottal célozzák meg a nagyobb testű pontyokat, kárászokat és dévéreket. Az eredményeket szektorhelyezések alapján értékelik, így minden fogás számít, és a verseny a legkisebb hibát is büntetheti.

Ez az OB nemcsak a bajnoki címekről szól: a szövetségi kapitányok figyelme itt a legélesebb, hiszen az utánpótlás-válogatott keretek összeállításánál kulcsfontosságú a versenyen nyújtott teljesítmény. A legjobbak innen indulnak tovább a nemzetközi porondra, világbajnokságokra és rangos kupákra.

A verseny igazi ünnepe a fiatal horgászatnak: találkozási pont, tanulási lehetőség és kőkemény küzdelem egyben. A hatvanadik évforduló különösen emlékezetessé teszi az eseményt – azok számára is, akik most kezdik, és azoknak is, akik már évek óta a dobogóért harcolnak.

A jubileumi tizedik Freestyle Method Feeder OB középdöntője országos szintű próbatétel, amelyben már csak a legerősebb versenyzők maradtak állva. Négy különböző helyszínen zajlik a küzdelem – mindegyik más karakterű víz, más technikai megközelítést igényel. A verseny célja: eldönteni, ki kerülhet be a nagydöntő mezőnyébe, ahol a magyar method feeder bajnoki cím sorsa dől el.

A Deseda-tó hosszú, nyílt dobásokra és erős etetésre épül, főként pontyos pálya, míg a Debreceni Látóképi-tározó sokkal finomabb horgászatot követel, különösen a nagytestű dévérállomány miatt. A Szénaréti-tó Nyírbátorban intenzív, gyors pecát igényel, míg a Nagykanizsai Csónakázó-tó tipikus "trükkös víz": akár az etetésen belüli 1-2 méteres különbségek is meghatározhatják az eredményt.

A középdöntő struktúrája szigorú: az indulók csoportokra osztva, az adott helyszínen egyfordulós, szektorokra bontott rendszerben versenyeznek. Csak a legjobbak jutnak tovább – itt már nem elég a jó forma, azonnali döntéshozatalra, gyors adaptációra és hibátlan taktikára van szükség. A középdöntő a szó legszorosabb értelmében „országos”, hiszen kelet, nyugat, dél és észak egyaránt képviselteti magát.

A versenyzők között OB-rutinos arcok, feltörekvő fiatalok és egyesületi bajnokok is szerepelnek. A tét hatalmas: a döntőbe kerülés nemcsak presztízskérdés, hanem belépő a method feeder hazai elitjébe is.

Ez a középdöntő nem egyszerűen egy verseny, hanem egy horgásztaktikai kihívás-sorozat, amely próbára teszi a fizikumot, a technikai tudást és az idegeket egyaránt.

A 4 évszak Haldorádó Method Feeder Kupa egyre nagyobb figyelmet kap a hazai method feeder versenyéletben, hiszen nemcsak a komoly díjazás és a márka támogatása teszi vonzóvá, hanem az évszakokra bontott fordulók stratégiát is igénylő, jól strukturált versenyrendszere. A harmadik, őszi forduló helyszíne a kiskunhalasi Ezüst-tó – egy mesterséges, de természetes hatású, pontyban és amurban gazdag pálya, amely gyakran produkál meglepő eredményeket.

Az őszi versenyek különösen nehezek, hiszen a halak aktivitása kezd csökkenni, a víz lehűlése miatt pedig változik az etetési szokásuk is. A versenyzőknek finomítaniuk kell a taktikán: gyakrabban nyer a precizitás, mint az agresszív horgászat. A method feeder technika itt különösen hatékony, de csak akkor, ha a csalik mérete, színe és az etetőanyag beltartalma tökéletesen illeszkedik a körülményekhez.

A Haldorádó márkanév nemcsak minőséget, hanem elvárást is jelent: a versenyzők többsége tapasztalt OB-résztvevő vagy feeder specialista, így a mezőny színvonala kiemelkedő. Ugyanakkor a kupa nyitottabb hangulatú, mint egy országos bajnoki forduló, így sok „félprofi” horgász is itt mutatkozik be először nagyobb mezőnyben.

A 3. őszi forduló eredményei kulcsfontosságúak az összetett versenyben: aki itt hibázik, az lemaradhat a téli döntőről vagy a végső győzelemről. Egy kiegyensúlyozott, taktikusan felépített őszi forduló tehát nemcsak napot, hanem akár bajnokságot is dönthet.

A Kulcsi Pergetős Találkozó hatodik alkalommal hívja össze a pergetés szerelmeseit a Duna egyik legváltozatosabb szakaszán, Kulcs térségében. Ez a verseny egyszerre közösségi élmény és komoly szakmai kihívás, hiszen a mezőny évről évre egyre népesebb és felkészültebb. A találkozó nem OB, hanem egy barátságos, nyílt verseny, amely lehetőséget ad az új technikák kipróbálására és a tapasztalatcserére is.

A helyszín nem hétköznapi: a Duna ezen szakasza gazdag halfaunával bír, de nem bocsátkozik könnyen kompromisszumokba. A pergetőknek számolniuk kell erős sodrással, akadókkal, hínáros partközeli részekkel és változó vízállással. A célhalak között ott van a süllő, csuka, balin, domolykó és gyakran a meglepetésszerűen érkező harcsa is.

A verseny szabályai jellemzően hossz-alapú pontozásra épülnek, a legnagyobb vagy legtöbb kifogott hal díjazása mellett külön jutalmazzák a legszebb fogásokat is. A résztvevők sokszor saját készítésű, vagy egyedi tuningolt csalikat használnak, így ez a rendezvény egyben innovációs műhely is.

A Kulcsi találkozó különlegessége a hangulata: nincs túlszabályozottság, de mégis mindenki komolyan veszi. A nap végén sokan maradnak beszélgetni, csalikat cserélni vagy csak együtt élvezni a Duna-parti estét. Ez a verseny valóban a „pergetők ünnepe”, ahol profik és lelkes amatőrök egyaránt otthon érezhetik magukat.

A 67. alkalommal megrendezett Casting Országos Bajnokság hazánk egyik legrégebbi horgászsport-eseménye, amely a precizitásról, a technikai tudásról és a mentális fegyelemről szól – nem a halfogásról, hanem a horgászeszközök sportcélú használatáról. A helyszín Agárd, a Velencei-tó térségének ikonikus, jól előkészített pályája, amely kiváló körülményeket biztosít a dobásversenyek lebonyolításához.

A casting sportágban a versenyzők nem halat fognak, hanem különböző célokra és távolságokra dobnak műcsalikkal vagy speciális dobósúlyokkal. A versenyszámok között szerepel célbadobás (precíziós versenyszámok), távolsági dobás szárazföldre és vízre, valamint különféle kombinált technikai számok. A cél: minél pontosabban és messzebbre dobni adott szabályrendszer és időkeret mellett.

Ez az OB az élsportolók megmérettetése: itt olyan versenyzők indulnak, akik nem ritkán világbajnoki szintű dobótechnikával rendelkeznek, és gyakran képviselik Magyarországot nemzetközi versenyeken is. A casting bajnokság a finommotorika, koncentráció és állóképesség sportja – sokkal közelebb áll az atlétikai sportágakhoz, mint a klasszikus horgászversenyekhez.

A LXVII. Casting OB nemcsak rangos sportesemény, hanem fontos válogató is: az itt elért eredmények alapján állhat össze a magyar válogatott keret a következő világversenyekre. A dobótechnikák fejlődése, az új felszerelések tesztelése és a versenytársakkal való közösségi kapcsolódás mind részei ennek a napnak.

A Rakós Botos Pontyfogó OB az egyik legnagyobb technikai tudást igénylő horgászverseny hazánkban, és a középdöntő az a pont, ahol már csak a legjobbak maradnak versenyben. A verseny különlegessége, hogy három különböző helyszínen, párhuzamosan zajlanak a fordulók, és minden helyszín egyedi kihívásokat tartogat.

Kiskunhalason, az Ezüst-tavon a pontyok viselkedése évszakonként változik – szeptemberben különösen érzékenyek a hőingadozásra és az etetőanyag összetételére. Itt a gyors reakció és az etetés-ütemezés finomhangolása kulcsfontosságú.

Pakson, a 6-os versenytó híres kapitális példányairól és arról, hogy a halak mozgása kiszámíthatatlan. A versenyzőknek gyakran kell rögtönözniük: egy szektor egyik felében működő taktika másik oldalon csődöt mondhat.

Koroncón, a Torma Lake modern pályája már nemzetközi versenyekhez mérhető körülményeket biztosít: itt a precíz, fegyelmezett horgászat a nyerő, ahol a pontyok nem adják magukat könnyen, viszont nagy számban jelen vannak, ha eltalálod az optimális taktikát.

A rakós bot használata a pontyfogás legnagyobb kihívásait rejti magában: nem elég finoman bánni az eszközzel, ismerni kell a hal viselkedését, a szerelék viselkedését, sőt a szektor sajátosságait is. A középdöntő szintjén már csak azok maradnak versenyben, akik képesek hosszú órákon át, egyenletesen hozni a maximális teljesítményt.

A tét nagy: a döntőbe jutás és ezzel együtt az esély a magyar bajnoki címre. Ez a forduló nemcsak technikai megmérettetés, hanem mentális kihívás is – három napon át koncentrálni, alkalmazkodni és reagálni kell, máskülönben véget ér a menetelés a csúcs felé.

A huszonötödik alkalommal megrendezett Csónakos Pergető Országos Bajnokság középdöntője a Tisza-tavon zajlik, ami nemcsak a hazai pergető horgászat egyik legváltozatosabb, hanem legnehezebben kiismerhető víztere is. A középdöntő mezőnye már kizárólag a legjobbakból áll – a selejtezőkön túljutott csapatok itt már a döntőbe jutásért és a végső bajnoki cím esélyéért versenyeznek.

A Tisza-tó kiterjedt, sokarcú vízrendszer: csatornák, sekély öblök, akadós részek, nádszegélyek, és nyílt vízi területek váltják egymást, mindegyik más-más taktikát kíván. A célhalak – süllő, csuka, balin, harcsa, domolykó – más időben, más vízmélységben aktívak. Az eredményes versenyzéshez tökéletes csónakkezelés, kiváló helyismeret és a csalik gyors, helyzethez illő cseréje szükséges.

A csapatok páros formációban horgásznak, GPS-koordinátákkal kijelölt pályaszakaszon. Itt nemcsak az számít, hogy ki tud több halat fogni, hanem az is, hogy hány különböző fajt, és mekkora példányokat. A pontozás szigorú, a versenyidő rövid, a nyomás hatalmas – egyetlen hal vagy rossz döntés könnyen sorsdöntő lehet.

A középdöntő az a szint, ahol már mindenki OB-rutinos, nem ritkán válogatott kerettag vagy világbajnoki induló is. A tét nemcsak a döntőbe jutás, hanem ranglista pontok, támogatói figyelem és a nemzetközi válogató lehetősége is. A Tisza-tó ezt a szintet bőségesen meg is követeli: csak a legjobban felkészült, a legkitartóbb pergetők jutnak tovább.

A KEMHESZ szervezésében immár ötödik alkalommal megrendezett 120 órás Nagyhalfogó Horgászverseny az ország egyik legkeményebb és leghosszabb távú pontyfogó erőpróbája. A helyszín, a Neszmélyi Duna-ág, különleges atmoszférát kölcsönöz a viadalnak: a természetközeli partszakaszok, a sodrás és a folyóvízi halak kiszámíthatatlansága mind próbára teszik a horgászokat.

A verseny maratoni időtartama – 5 teljes nap – óriási fizikai és mentális kihívást jelent. A csapatok folyamatosan horgásznak, éjszakai és nappali etetésekkel, váltott műszakban, hogy egyetlen kapást se hagyjanak ki. A cél: minél több és minél nagyobb ponty, illetve amur kifogása, hiszen a nagyhalas versenyek pontozása általában a legnagyobb súlyú fogásokra épül.

A Neszmélyi Duna-ág bővelkedik kapitális példányokban, de ezek a halak óvatosak és nem könnyen csábíthatók. A siker kulcsa a kitartás, a megfelelő etetési stratégia, a nagyhalas csalik (bojlik, pellet) használata, és persze a hibátlan felszerelés, amely kibírja a többkilós halak fárasztását a sodrásban.

Ez a verseny nemcsak sport, hanem taktikai és logisztikai kihívás is: a csapatoknak meg kell tervezniük a pihenőidőt, az etetés ütemezését, és folyamatosan alkalmazkodniuk kell az időjárás és a vízjárás változásaihoz. A 120 órás formátum miatt a horgászok valóban „együtt élnek” a vízzel – ez a verseny ezért is legendás azok körében, akik egyszer már kipróbálták.

A KEMHESZ–Neszmélyi 120 órás Nagyhalfogó Horgászverseny igazi erőpróba, ahol csak a legkitartóbbak és a legfelkészültebbek juthatnak fel a dobogóra.

A halőrök nélkül nincs fenntartható sporthorgászat – ezt az elvet ünnepli és erősíti az évente megrendezett Országos Halőri Szakmai Verseny és Találkozó, amely idén már nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. A helyszín a festői szépségű Kákafoki-holtág Szarvasnál, amely nemcsak kiváló vízterület, hanem a halgazdálkodási szakma egyik gyakorlati központja is.

Ez az esemény nem klasszikus horgászverseny, hanem komplex szakmai megmérettetés: a halőrök különböző gyakorlati, fizikai és elméleti feladatokban mérik össze tudásukat és állóképességüket. A programban szerepel tereptájékozódás, csónakkezelés, halfaj-felismerés, szabályismereti tesztek és természetesen egy horgászelem is – mindez szigorúan versenyszerűen, de mégis jó hangulatban.

A résztvevők az ország minden szegletéből érkeznek: természetes vizek, tározók, tógazdaságok halőrei és hivatásos halászati felügyelők is képviseltetik magukat. Ez nemcsak verseny, hanem találkozási lehetőség is: tapasztalatcsere, szakmai előadások, eszközbemutatók, új szabályozások megvitatása is szerepel a programban.

A rendezvény célja, hogy erősítse a halőri hivatás megbecsültségét és közösségét, valamint szakmai színvonalát is – hiszen a modern halőri munka ma már jóval túlmutat a "vízparti jelenléten". Kamerás megfigyelés, jogi háttérismeret, kommunikációs készség, sőt még elsősegélynyújtás is elvárás.

Az esemény végén nemcsak a legeredményesebb csapatokat és egyéneket díjazzák, hanem közösen ünneplik a halőri hivatás fontosságát. Ez a találkozó nemcsak szakmai, hanem közösségi ünnep is – egy olyan alkalom, ahol a háttérben dolgozó horgászközösség motorjai is reflektorfénybe kerülnek.

A tizenötödik Feeder Országos Bajnokság döntője a magyar feeder horgászat egyik legmeghatározóbb eseménye, ahol a válogatottságért, a bajnoki címért és a feeder ranglista élmezőnyéért zajlik a küzdelem. A helyszín idén a gyomaendrődi Fűzfászugi-holtág, amely nemcsak technikás, hanem rendkívül kiszámíthatatlan pálya – pontosan ezért választják évről évre döntő helyszínéül.

A holtág mederszerkezete változatos: a szélső szektorokban akadókkal, a középső részeken platókkal és mélyedésekkel kell számolni. A halfauna színes: a versenyzőknek számolniuk kell apró keszeggel, kárásszal, de akár 2–3 kilós pontyokkal is, amelyek könnyen eldönthetnek egy szektort. Az időjárás és a vízhőmérséklet erősen befolyásolja a halak mozgását – szeptember közepén már előfordulhat, hogy az etetést visszafogottabban fogadják a halak, így a finomszerelékes megoldások kerülnek előtérbe.

A verseny négynapos: a mezőny első felében kizárólag a középdöntőkön és selejtezőkön átjutott, OB-rutinos versenyzők kapnak helyet. Itt már nincsenek „könnyű” szektorok, minden kapásért meg kell dolgozni. A legjobbak nemcsak technikailag felkészültek, hanem mentálisan is erősek – a hibázás luxus, mert egyetlen gyenge nap a dobogóba kerülés esélyét is elviheti.

A döntő nemcsak sportértékkel bír: a szövetségi kapitány itt figyeli legélesebben a mezőnyt, hiszen a világbajnoki indulásra, válogatott tagságra is ez alapján nyílik lehetőség. A verseny végén a bajnoki cím mellett a nemzeti feeder válogatott kerete is körvonalazódik.

Ez a négy nap a magyar feeder elit legnagyobb csatája – itt valóban a legjobbak közül kerül ki az év bajnoka.

2025-ben történelmi mérföldkőhöz érkezett a hazai pergetőhorgászat: első alkalommal rendezték meg a Kajakos Pergető Országos Bajnokságot, amely a modern, fenntartható és technikás horgászat új irányát képviseli. A helyszín Kaposvár, azon belül is a jól ismert Deseda-tó, amely kiváló adottságokkal rendelkezik a kis vízijárműves pergetéshez – változatos partszakasz, jól behorgászható nádasok, törések és a ragadozóhalak gazdag állománya jellemzi.

A kajakos pergetés lényege, hogy a horgász kizárólag emberi erővel hajtott kajakból horgászik, ami különleges taktikát és fizikailag is komoly állóképességet kíván. A versenyzőknek a vízen kell dönteniük: mozogjanak sokat, és minél több potenciális helyet pergessenek meg, vagy koncentráljanak egy-egy ígéretes terület alaposabb átfésülésére. A Deseda hosszan elnyúló formája és kanyarulatai lehetőséget adnak mindkét megközelítésre.

A célhalak között főként balin, süllő és csuka szerepeltek, de kisebb domolykó és sügér is befolyásolhatta az eredményeket. A pontozás alapja a hossz volt, és a több faj kifogása is bónuszpontokat ért, így a sokoldalúság is kulcsfontosságú lett. A verseny szabályzata szigorúan környezetkímélő volt: catch & release rendszer, halmérő lap, fényképes dokumentálás, és folyamatos GPS-nyomkövetés biztosította az egyenlő feltételeket.

Ez az OB nem csupán egy új kategória debütálása volt, hanem egyben a pergető sportág szemléletváltásának jelképe is: a mozgékonyság, az önállóság és a természetközeliség került a középpontba. A mezőnyben OB-rutinos versenyzők és újonnan feltűnt fiatal kajakos horgászok is részt vettek, így az élmény és a tanulás kéz a kézben járt.

Az első Kajakos Pergető OB sikere megalapozhatja egy teljesen új szakági rendszer kiépülését – és talán néhány éven belül már nemcsak bajnokokat, hanem válogatottat is adhat ez az innovatív és egyre népszerűbb formátum.

Az ötödik Rakós Botos Pontyfogó Országos Bajnokság döntője méltó lezárása egy rendkívül technikás és embert próbáló versenysorozatnak. A végső fordulóra Székesfehérváron, a Palotavárosi Felső-tavon kerül sor – egy rendkívül jól ismert, mégis kihívásokkal teli versenypályán, ahol a pontyok viselkedése kiszámíthatatlan, a halak pedig sokszor meglepő helyeken bukkannak fel.

Ez a döntő nem csupán a bajnoki címről szól, hanem a magyar rakós botos szakág presztízséről is. A mezőnyben kizárólag a selejtezőkön és középdöntőkön keresztül kvalifikált legjobb versenyzők kaptak helyet – tapasztalt OB-rutinos horgászok, fiatal tehetségek, és olyan specialisták, akik kifejezetten ebben a módszerben jeleskednek.

A rakós botos pontyhorgászat a precizitás csúcsa: milliméter pontos etetés, szinte hajszálvékony előkék, hosszú, fárasztó fázisok, ahol a horgász teljes összhangban kell legyen a felszerelésével. A Palotavárosi Felső-tó különösen alkalmas erre – változatos mélységek, kemény és iszapos aljzat váltakozik, és a pontyok gyakran csak rövid időszakokra húzódnak be az etetésre.

A verseny négy napja alatt minden hibátlannak kell lennie: nem elég egy jó nap, kiegyensúlyozott teljesítmény kell, mivel a szektorhelyezések alapján dől el az országos bajnoki cím sorsa. A résztvevők a pályán belül minden nap másik szektorba kerülnek, így a helyismeret csak részben előny – a gyors alkalmazkodás, figyelem és hidegvér gyakran dönt.

A döntő végén nemcsak a dobogós helyezetteket, hanem az ország legtechnikásabb pontyhorgászát koronázzák meg. A Rakós OB nem tömegverseny: ez a szűk elit terepe, ahol minden dekagramm és minden mozdulat számít.